hogyan válaszolok arra a kérdésre, hogy milyen klímakockázatokat jelent cégem

Fizikai és átmeneti kockázatok, nem csak scope 1-2-3

Az éghajlatváltozási kockázatok mások, mint a kibocsátás: a kérdés arról szól, hogy az éghajlatváltozás mit tesz a vállalataiddal, nem arról, hogy a vállalataink mit teszik az éghajlattal. A VSME különbséget tesz a fizikai kockázatok között — árvíz, aszály, hőség, vihar okozta kár egy telephelyen vagy egy beszállítónál — és az átmeneti kockázatok között: új szabályozás miatti költségek, szénáradíj vagy ügyfelek, akik olyan szállítóhoz váltanak, akinek alacsonyabb a kibocsátása. Az erre irányuló kérdőív általában azt szeretné megtudni, hogy azonosítottad-e ezt a két kategóriát a saját telephelyeidre és legfontosabb beszállítóidra vonatkozóan, de nem azt, hogy már megoldottad-e.

Ahol gyakran elakadsz: a kérdőív kockázatokra kérdez, de bizonyítékként kibocsátási adatot vagy csökkentési célt vár. Ezek különböző válaszok. Az az ügyfél, aki azt kérdezi, hogy rögzítettél-e célkitűzést a kibocsátás csökkentésére, valami mást mér, mint az az ügyfél, aki azt kérdezi, hogy tudod-e, melyik telephelyed van kitéve kockázatnak szélsőséges csapadék esetén. Ha nincs formális kockázati leltárad, akkor a "nem, még nem térképezték fel" őszintébb válasz, mint egy olyan szám kitöltése, amely nem áll a rendelkezésedre. Az ugyanabban a kérdőívben gyakran visszatérő hatáskör-felosztás esetében ugyanez az elv érvényes: a scope 1, 2 és 3 helyes kitöltése a kibocsátás forrásáról szól, nem a klimatikus kár kitettségéről.

A felosztás alapja: VSME és a GHG Protocol

A fizikai és átmeneti kockázatokra való felosztás az EFRAG VSME alapmoduljából származik, amely a nem tőzsdén jegyzett kkv-vállalkozások önkéntes beszámolási szabványa. A GHG Protocol a scope 1-2-3 felosztást biztosítja a kibocsátáshoz, amely az éghajlatváltozási kockázatokra vonatkozó kérdésekben néha további kérdésként szerepel, de jogi szempontból más tárgy, mint a kockázati kitettség.